Többheti szorongás és alkotói válság után végre leadtam a kettes számú szakdolgozatomat is. Hogy mért nem csinálom meg a dolgaimat időben? Így néhány fejezetet gyakorlatilag utolsó éjjel írtam meg, na persze az utolsó pillanat mindig nagy adrenalin-gerjesztő, volt is ihletem rendesen.
Viszont annyira benne vagyok az írásban, hogy csak na, hehe.
Teljességgel úgy érzem, végtelen lehetőségek tárháza nyílt meg előttem, akkora feladattól szabadultam meg, húú- az államvizsga már nem lesz vészes, ezzel kapcsolatos idegeskedés-adagomat már elhasználtam az agrármérnökinél, meg aztán a januári mérnöktanárira asszem heten jelentkeztünk, így kevesebb tétel lesz forgalomban, milyen szerencse.
Újra elkezdhetek lelkiismeretfurdalás nélkül olvasni, nem leszek túl hulla a futáshoz meg a reggeli felkeléshez, ja és a szobám is kitakarítottam végre. Ez most olyan volt, mint egy reklámszöveg- új, javított változat, friss citromillattal, tisztább, szárazabb érzés. "Ezt a nyugalmat érezheti, ha reggel négykor befejezett dolgozatát expressz nyomtatás és köttetés után végre odaadja a TO-s lánynak".
És persze kitakarítottam Poldi helyét is (úgymint leopárdgekkó), kicsit furán nézett, hogy sehol egy maradvány tücsökláb, stb.
