Szobafogság

Nos, beteg vagyok, ezért semmihez semmi kedvem, a szobából kimozdulni a hideg miatt (hátha rosszabbul leszek) nem merek, napok óta a szoba-fürdő-konyha tengelyen mozgok csak. Elég depresszív, minden este azzal fekszem le meg kelek fel reggel, hogy hátha holnapra jobb lesz. Köhögés, élénksárga takony, stb, remek.
Ezért nem sok minden történt velem a netes munkakeresésen és körömrágáson kívül. Ettem viszont valami vicceset, ezt szeretném megosztani a nagyérdeművel.

A következő csodából volt szerencsém táplálkozni: Disney Hercegnők paradicsomos tészta!! Volt Thomas a kisvonatos is, de hamvas kislánylelkemre hallgatva Csipkerózsikát és társait választottam elfogyasztás végett. Az eseményt fotóriporterként megörökítettem, és az igényes közönség elé tárom.

Fontos a csábító külső

A doboz oldalán részletezve, milyen formájú tésztákkal tömhetjük az éhes gyermek(?)bendőt

Íme, a beltartalom!

Üstökös- és tiara-paszta

Csipkerózsika könnyen emészthető formátumban

Ez pedig egy Várkastély (igen, nagy V-vel)

Nos kérem, bővelkedem az eseményekben. Ha kimozdulok végre, talán lesz mit írnom majd. Vagy kipróbálom a Tomaszos tésztát is.

BlogPauza

Kedves Olvasóim!
Azért nem írtam a minap, mert egyrészt nem történt semmi, másrészt még mindig az építészeti műfordítással nyögök, amiből mindig már épp csak egy kicsi van hátra, újabb ébren töltött éjszakát vetítve maga elé. De már látom a fényt az alagút végén, csak azt nem tudom, milyen messze van még :)
Ma azonban "két pizza együtt olcsóbb"-akció van a Domino's Pizza-nál, tehát Katinka javaslata alapján ez volt a vacsora (csirkés, fincsi). Mellékelek egy képet, amivel bizonyítom, hogy még életben vagyok, arcomról az átgépelt és -szótárazott elmúlt néhány nap minimális alvás-adagja is lerí, valamint előjött némi torokbajom a fáradtságtól, ezen kedvenc sálammal igyekszem enyhíteni (meg amúgy is tök jól áll). Kezemben - tök meglepően - kávé.

Előre a sárgaköves úton

Ma hivatalosan is megigényeltem a National Insurance-számot, amit az adószám és TAJ-szám itteni közös megfelelőjeként kell elképzelni. Munkát már az igénylőlap felmutatásával is vállalhatok, 1-2 hét múlva postán küldik magát a számot, 6-8 hét múlva pedig a hivatalos kártyát is. Roppan sikeresnek éreztem magam már ettől is :) Gyönyörű idő volt, verőfényes napsütés, ezért hazafelé menet sétáltunk Düdüvel, aki iránt szülőanyja érdeklődött, ezért csináltam is Róla pár képet :)

Düdü és a Skóciai Oroszlán

Düdü elolvassa a táblát, miszerint ő a Skóciai Oroszlán

Közösen megcsodáltuk a Melville-monumentumot

Elovastuk, kicsoda volt Melville

Voltunk a Hard Rock Café-nál :)

Megcsodáltuk a kövezetet a Rose Street-en

Távolból megnéztük a Várat (ami egyébként mindenhonnan látszik a városban, de tényleg)

Hazafelé menet megpihentünk egy padon

Pikcsörsz

kacsák a csatornán


ott látszik a jég széle


onnan folyik a csatorna, a másik irányban Glasgow-ig vezet


ez egy szerény lakóház... én már az üvegházban is szívesen ellaknék :)


ez a Napier egyetem egyik campus-a, érdemes megfigyelni a szocreál hatást idéző randa új épület kellős közepén az 1400 körül épült műemlék-tornyot, ahol maga Napier született 1550-ben... azért szebbet is sikeríthettek volna köréje szerintem :)


ebben a házban lakik J.K.Rowling!! A gyengébbek kedvéért: ő írta a Harry Pottert. (aztán nehogy idejöjjön valaki felrobbantani :p) Azt is tudom már, hova jár kávézni :)


ennek az utcának végén látni a tengert!! Feltéve, ha nem telefonnal fényképezem...


ez egy színház épülete, szerintem tök jól néz ki


Papírtigris!!! :D


itt kezdődik a Princes Street Gardens, a vár alatt


sétány


játszótér


vár az egyik irányból


így keletkezett a hegy, amire a vár épült


épületek a vár utcájában


ebben a cuki házban is ellennék szívesen itt a parkban :) ilyen kábé a héttörpéknek volt, nem?

remélem

Nagyon remélem, hogy sikerült rendes betűtípusra váltanom, a tököm tele volt már, mi a f***nak raknak fel olyan betűtípust, ami valójában hieroglifa? Én rendesen láttam végig, ez a legviccesebb. Ki kellett törölnöm, wordben átszerkeszteni és újra feltenni mindent. grrrrr
Na majdcsak belejövök. Ma voltak ellenőrizni az albérletet, tehát úgy kellett tennem, mintha nem laknék itt. Nem volt túl bonyolult..
Ma megtanulhattam, hogy az itteni önéletrajz-séma teljesen és totálisan más, mint az otthoni, tehát most vadul átszerkesztgetek. Viszont voltam Edinburgh legjobb rock-kocsmájában. Rammstein ment, meg Machine head... örültem :) Meg csináltam képeket, inkább felteszem azokat, hátha a szöveg megint sz*r.

Pikcsörsz

Nos, az egyik képen Katinka áll a Csalagúton átvivő vonat két kocsiját lezáró redőnyszerűség mellett, mert ugye amikor a jármű behajt, még egy cső az egész, aztán elszeparálják ilyen redőnyökkel. Mindenhol nyomatékosan ki van írva, mi a teendő tűz meg egyéb veszélyek esetén, meg a menekülési útvonal.. klausztrofóbiásoknak meg paranoiásoknak ideális :)

A másik kép, ami olyan fergetegesen éles a csodás fényviszonyok miatt (alkonyat), az Ediburgh-i vár. Katinka csinált egy jobbat is nekem, majd lenyúlom tőle. Én messzire csak fényben tudok a telefonommal. (hiába, a várig nem hord el a vaku.. :) )

Ide pedig kerül Katinka bőröndjéről egy kép, amin átgyalogolt az egyik kutya a vámvizsgálaton :)

Valamint egy, amin Loch Ness-i szörnynek öltöztem egy itteni ajándékboltban... no comment :)

Ha egyszer már megígértem... :)

Korábban már beharangozott utazásom megvalósult, miszerint felcserélem a hideg, ködös téli Budapestet egy még hidegebb, még ködösebb és még télibb Edinburgh-ért. E célból pedig lefújom a virtuális port eme blogról, és mostantól ide fogom lelkesedésemtől függő időközönként lejegyezni kalandjaimat. Na persze főként attól szeretném megkímélni magam, hogy mindenkinek mindent külön el kelljen mondanom egyenként :), de ott pislákol bennem a halhatatlan remény is, miszerint a barátaimat esetleg érdekli, mi a szösz van velem, ha már egyszer személyesen nem tudom őket perpillanat boldogítani. Esetleg hiányolnák állandó szófosásomat, így még praktikusabban adagolható mennyiségben vagyok elérhető... :)

Tehát, hétfőn indultam délután 15:30-kor, busszal, a Népligetből. Ez volt a legpénztárcabarátabb megoldás, miszerint időm több van, mint pénzem.
Mondhatom, az út kalandos volt... Németországban megállították a buszt rutin útlevél-ellenőrzés gyanánt, majd rövid tanakodás után teljességgel rejtélyes okokból úgy döntöttek, vámvizsgálat következik. Eltereltek minket egy félreeső hangárhoz, ott kipakoltatták velünk minden!! csomagunkat, és szépen be kellett hordani és sorban lehelyezni a hangár egyik részében. Majd átküldtek a szomszéd helyiségbe, és két kutyával végigszagoltatták az egész sor csomagot :) Ezt én persze szakmailag is érdekesnek találtam, két németjuhász-szerű keveréknek tűnő kutya volt. (többen aggódni kezdtek a csomagban megbúvó kolbászok épsége miatt :) ) Aztán a buszt is töviről hegyire átszimatoltatták az ebekkel, és a csomagteret is. Na ekkor már két órás késében voltunk, az út egyharmadát még el sem érve :) Egyszer még a franciák is kipakoltattak, és át kellett vitetni a csomagokat olyan átvilágítós futószalagokon, mint a reptereken. Itt az volt érdekes, hogy szerintük a 9 évvel ezelőtti, totál béna, automatában készült fényképemen a fülem!!! nem hasonlít a mostanira. (ami ugyanaz persze..) Szerintem egész egyszerűen túlzottam elmosódott a kép :) de sebaj, átengedtek. Jellemző módon az angolok problémáztak legkevesebbet.
Ekkor jött a Csalagút! Amin most először sikerült átutaznom, meg is állapítottam, hogy klausztrofóbiásoknak kevésbé ideális útvonal. De izgalmas volt.
Mindenesetre Londonba kábé 4 órás késéssel érkeztünk.. így viszont kevesebbet kellett várni a csatlakozásra. Edinburgh-ba 23:15-kor indult a busz ugyanonnan szerencsére. Éjjel volt egy megálló, ahol sofőrcsere volt, és a váltótárs fél órás késéssel érkezett meg... ekkor már arcizmunk sem rezdült :) Viszont remekül behozta az egészet, igaz, a Hungaroringen éreztem magam kábé. Még jó, hogy itt buszokban is van biztonsági öv :) na meg annyira hullák voltunk, hogy én részemről baltamód aludtam nagyrészt.

Reggel fél kilencre voltunk itt, mosogatórongyra emlékeztető állapotban, zéró mínusz kettő agykapacítással.
A lakás nagy, tágas, világos, kényelmes. Egy szobát osztok meg egy kedves leányzóval (nem merek róla rosszat írni, hahaha), mindenki egyetemista, szóval visszatértek koleszos emlékeim :)
Egyenlőre ennyi, igyekszem képeket is felapplikálni!