Nos,
elnézést az ismételt szünetért. Volt bonyodalom bőven, kifejtem dióhéjban.
A munkahelyem változatlanul OK, elvállaltam rengeteg túlórát, ami sajnos nem tett jó a blogírási hajlandóságomnak.. de a pénztárcámnak remélem, majd igen :) Hanem a szállásról és a lakótársakról kiderült egy s más. Hogy senki sem takarítja a közös helyiségeket, és sokan még maguk után sem. pl. asztal letörlése, tűzhelyre kifutott dolgok stb. Tovább itt igen sok helyen feltöltőkártyával működik a gáz és villanyóra- kiveszi az ember a kártyát, kimegy vele a kisboltba, rátölt x összeget, aztán otthon visszateszi az órába, és ameddig a pénz tart, minden OK. Ezt folyamatosan intézte egy csaj és a pasija, szerintem döntő részben egyszerűen azért, mert nekik volt pénzük, másrészt meg a csajnak nincs munkája, ellenben hiperaktív, és folyamatosan a lakás és mások dolgain pörög, tehát ezt figyeli, meg az otthagyott mosatlant mosogatja, meg takarít stb. Aztán egyszercsak iszonyatosan felháborodott, hogy ezt mért csak ő csinálja, és legyen takarítási rend. Amit mondjuk én már beköltözésünk másnapján javasoltam, de akkor persze süket fülekre találtam. Na, most ki lett írva szobánként egy hétre beosztva, meg a teendők felsorolása, csak sajnos jött mellé tőlük az a zseniális ötlet is, hogy amennyiben nem takarít valaki, legyenek szankciók. Na ez nekem már enyhén gyanús volt, de támogattam, mert kinéztem egyik-másik lakóból, hogy máshogy nem lehet majd rávenni őket, hogy megtegyék a rájuk eső részt. De mivel a kiötölt szankció pénzbüntetés lett, akkora felháborodás lett belőle, hogy mindenki erről beszélt, senkit sem érdekelt, hogy amennyiben takarít rendesen, ez szóba sem kerül, hogy elképesztő módon elegem lett az egészből. Az aznap esti konyhabeli sörözés alkalmával bele is mentem, hogy ünnepélyesen összegyűrjük, és kukába helyezzük a házirendet (a takarítási rendet nem). Másnap persze a csajnak első kérdése volt, hogy nem tudjuk-e, ki volt az, én meg közöltem, hogy én, és nem akarok erről többet beszélni sem, mert elegem van az egészből. Szép történet!
Közben pedig a lakást kiadó társaság cseszett elvinni a szemetet, irtani az időközben előkerült számtalan patkányt, vagy legalább szerezni egy kukát a ház elé, hogy ez utóbbiak, illetve a rókák ne tépjék szét éjjelente a kirakott szemeteszacskókat. A munkahelyemen pedig az derült ki, hogy nem hetente, hanem havonta fizetnek, vagyis a szállásadó köcsögöktől fizetési haladékot kellett kérnünk. Én meg is tettem, egyik a másikhoz irányított, az bele is egyezett, majd egy harmadik üvöltve felhívott, hogy azonnal fizessünk, vagy repülünk. Szép szóval elmagyaráztam, hogy fizetési hajlandóságunk 100%-os, munkahely van, csak időt kérünk, különben is én laktam náluk tavaly fél évig, sosem volt semmi gond, hihetnének kicsit jobban is a szavunknak. Erre azt a választ kaptam, hogy nem tudnak haladékot adni, mert nagyon kell a pénz a cég üzemeltetésére. Na itt és ekkor eldurrant az agyam, és megkérdeztem, hogy mégis mire kell annyira a pénz, a szemétszállításra vagy a patkányirtásra?! Na a válasz képzelhető!! Én a tizedik "na akkor helló" után inkább kinyomtam a telefont, mert csak üvöltött folyamatosan, hiába próbáltam befejezni a beszélgetést, hehe. És nem viccelek: 20 percen belül ott volt valaki, hogy AZONNAL költözzünk ki a lakásból. Bezzeg amikor csapot kell szerelni, vagy akármit csinálni a házak körül, amiket kiadnak, valahogy senki sem ér rá sose. Most egyből volt mozgósítható ember :) K. azért óvatosan közölte, hogy ezt azért így talán mégsem kéne, legalább 1 napot adjanak már, hogy összepakoljunk.
Közben kölcsönkértünk, de úgy döntöttünk, hogy nem fizetünk nekik egy fillért sem ezek után, hanem keresünk másik helyet. A másnap ellenőrzésünkre kiérkezett pasi jól meg is lepődött- nyilván azt hitte a kancsal köcsög, aki vezeti az egész bagázst, hogy majd jól meghunyászkodva befizetünk neki minden elmaradást és könyörgünk, hogy hadd maradhassunk. Hahaha!
Rögtön megkezdődött a szálláskeresés, amit végig K intézett, mert én dolgoztam, fáradhatatlanul kutatott és telefonálgatott. Egy éjszakát az egyik ismerősénél töltöttünk a vendégszobában, és másnap már sikerült is megnézni két olyan szobát, ami közül az egyiket le is stoppoltuk- aztán akkor még egy éjszakát aludtunk a volt szálláshelyünkön, ahol ugyan a még üres volt szobánkat gondosan bezárták, amikor leadtuk a kulcsokat, de a volt lakótársak elszállásoltak minket karitatív módon. Másnap meg be is költözhettünk ide, ahol most is lakunk. Olcsóbb, nagyobb a szoba, és minden működik a lakásban. Valamint itt havonta kell fizetni, ez véletlenül még jobban szinkronban is van a fizetésemmel. Azóta sem tudok betelni vele, hogy működik a zuhanyzó, nincs patkányszag a konyhában, és csak tíz perccel tekerek többet, mikor dolgozni megyek. Itt lakunk most az épülő olimpiai park mellett, nagyon izgis, persze jó nagy tömeg lesz majd a játékok ideje alatt- viszont a rengeteg sportlétesítmény megmarad publikus használatra. Öt percnyire van egy hiper-szuper-market, szóval bevásárolni sem kell messze menni.
Hát itt tartunk most. Az otthoni telefonom megszűnt anyagi okok miatt, de gondolom, amúgy sem igen hívogatna senki. Megpróbáltam visszaszerezni a számot, de a telefontársaság sajnos válaszra sem méltatott. Már van pár kép, amit majd felteszek, addig remélem, kicsit megmagyaráztam eltűnésemet.
páá, meg ilyenek.
