Ha egyszer már megígértem... :)

Korábban már beharangozott utazásom megvalósult, miszerint felcserélem a hideg, ködös téli Budapestet egy még hidegebb, még ködösebb és még télibb Edinburgh-ért. E célból pedig lefújom a virtuális port eme blogról, és mostantól ide fogom lelkesedésemtől függő időközönként lejegyezni kalandjaimat. Na persze főként attól szeretném megkímélni magam, hogy mindenkinek mindent külön el kelljen mondanom egyenként :), de ott pislákol bennem a halhatatlan remény is, miszerint a barátaimat esetleg érdekli, mi a szösz van velem, ha már egyszer személyesen nem tudom őket perpillanat boldogítani. Esetleg hiányolnák állandó szófosásomat, így még praktikusabban adagolható mennyiségben vagyok elérhető... :)

Tehát, hétfőn indultam délután 15:30-kor, busszal, a Népligetből. Ez volt a legpénztárcabarátabb megoldás, miszerint időm több van, mint pénzem.
Mondhatom, az út kalandos volt... Németországban megállították a buszt rutin útlevél-ellenőrzés gyanánt, majd rövid tanakodás után teljességgel rejtélyes okokból úgy döntöttek, vámvizsgálat következik. Eltereltek minket egy félreeső hangárhoz, ott kipakoltatták velünk minden!! csomagunkat, és szépen be kellett hordani és sorban lehelyezni a hangár egyik részében. Majd átküldtek a szomszéd helyiségbe, és két kutyával végigszagoltatták az egész sor csomagot :) Ezt én persze szakmailag is érdekesnek találtam, két németjuhász-szerű keveréknek tűnő kutya volt. (többen aggódni kezdtek a csomagban megbúvó kolbászok épsége miatt :) ) Aztán a buszt is töviről hegyire átszimatoltatták az ebekkel, és a csomagteret is. Na ekkor már két órás késében voltunk, az út egyharmadát még el sem érve :) Egyszer még a franciák is kipakoltattak, és át kellett vitetni a csomagokat olyan átvilágítós futószalagokon, mint a reptereken. Itt az volt érdekes, hogy szerintük a 9 évvel ezelőtti, totál béna, automatában készült fényképemen a fülem!!! nem hasonlít a mostanira. (ami ugyanaz persze..) Szerintem egész egyszerűen túlzottam elmosódott a kép :) de sebaj, átengedtek. Jellemző módon az angolok problémáztak legkevesebbet.
Ekkor jött a Csalagút! Amin most először sikerült átutaznom, meg is állapítottam, hogy klausztrofóbiásoknak kevésbé ideális útvonal. De izgalmas volt.
Mindenesetre Londonba kábé 4 órás késéssel érkeztünk.. így viszont kevesebbet kellett várni a csatlakozásra. Edinburgh-ba 23:15-kor indult a busz ugyanonnan szerencsére. Éjjel volt egy megálló, ahol sofőrcsere volt, és a váltótárs fél órás késéssel érkezett meg... ekkor már arcizmunk sem rezdült :) Viszont remekül behozta az egészet, igaz, a Hungaroringen éreztem magam kábé. Még jó, hogy itt buszokban is van biztonsági öv :) na meg annyira hullák voltunk, hogy én részemről baltamód aludtam nagyrészt.

Reggel fél kilencre voltunk itt, mosogatórongyra emlékeztető állapotban, zéró mínusz kettő agykapacítással.
A lakás nagy, tágas, világos, kényelmes. Egy szobát osztok meg egy kedves leányzóval (nem merek róla rosszat írni, hahaha), mindenki egyetemista, szóval visszatértek koleszos emlékeim :)
Egyenlőre ennyi, igyekszem képeket is felapplikálni!